Berzsenyi
Dániel: A magyarokhoz 2.
Berzsenyi
ódája 1807-ben íródott egy alkalmi versként, a Napóleon elleni
háborúra lelkesít. A vers témája a világszabadság. Az Európát
meghódító francia császár már Magyarország határaihoz közel
volt, így az uralkodó Budán („őseid várában”) tartott
országgyűlést, ahol próbálta a magyar nemeseket is harcba hívni
az ország megvédésére. A szabadságát és az ősi alkotmányt
féltő nemesség most a császár mellé állt, vállalta a harcot.
Berzsenyi erre a harcra lelkesítette a magyarságot. Az vers első
részét a világ egészét átfogó hatalmas forrongás, a
háborúskodás, a viszály képei uralják. A természet vad erőinek
képével ábrázolja a költő a veszély nagyságát. A második
részben az erre adott válasz következik. Most szükséges a „bölcs
tanács”, ezért említi a kiemelkedő tehetségű római császárt.
Az igazi „ódai magaslatra” az utolsó két szakaszban ér el a
mű. Ezekben a sorokban csak úgy általánosan szól a nemzethez a
költő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése