2012. március 23., péntek

A magyarokhoz 2.


Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz 2.

Berzsenyi ódája 1807-ben íródott egy alkalmi versként, a Napóleon elleni háborúra lelkesít. A vers témája a világszabadság. Az Európát meghódító francia császár már Magyarország határaihoz közel volt, így az uralkodó Budán („őseid várában”) tartott országgyűlést, ahol próbálta a magyar nemeseket is harcba hívni az ország megvédésére. A szabadságát és az ősi alkotmányt féltő nemesség most a császár mellé állt, vállalta a harcot. Berzsenyi erre a harcra lelkesítette a magyarságot. Az vers első részét a világ egészét átfogó hatalmas forrongás, a háborúskodás, a viszály képei uralják. A természet vad erőinek képével ábrázolja a költő a veszély nagyságát. A második részben az erre adott válasz következik. Most szükséges a „bölcs tanács”, ezért említi a kiemelkedő tehetségű római császárt. Az igazi „ódai magaslatra” az utolsó két szakaszban ér el a mű. Ezekben a sorokban csak úgy általánosan szól a nemzethez a költő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése